Egy másik uniós országban szeretne tengerparti ingatlant vásárolni, és nem tudja, mennyi ideig élhet ott folyamatosan? Milyen jogai vannak a hosszabb tartózkodás esetén? Vannak-e előnyei annak, ha valaki az EU-ban rendelkezik ingatlannal? Vannak bizonyos szabályok arra vonatkozóan, hogy mennyi ideig tartózkodhat egy másik uniós országban. Ebben a cikkben azt vizsgáljuk meg, hogy mennyi ideig tartózkodhat legálisan egy másik uniós országban, és milyen előnyökkel jár, ha ott ingatlantulajdonnal rendelkezik.
Az Európai Unió (EU) állampolgáraként joga van szabadon utazni és tartózkodni más tagállamokban. Ez azt jelenti, hogy nagyobb korlátozások nélkül szabadon költözhet, ingatlant vásárolhat, dolgozhat vagy tanulhat egy másik uniós országban. Biztosan hallott már olyanról, aki Bulgáriában vagy Horvátországban vásárolt ingatlant, vagy állandóan egy magyar vagy osztrák határ menti faluban él. Manapság már gyakori, hogy az egyetemi hallgatók Skandináviában, Hollandiában és leggyakrabban a csehországi szomszédoknál tanulnak. Az uniós tagállamokon belüli szabad mozgást az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv szabályozza. Minden uniós tagállamnak megvannak a maga sajátosságai is, általában a következő tartózkodási feltételeket határozzák meg:
1. Rövid távú tartózkodás (3 hónap vagy legfeljebb 90 nap): Ha Ön uniós polgár, akkor külön vízumkötelezettség nélkül utazhat és tartózkodhat egy másik uniós országban legfeljebb 90 napig. Ez a fajta tartózkodás turistákra, családi látogatásokra, üzleti utakra vagy rövid távú tanulmányokra vonatkozik. E 90 nap alatt Ön jogosult a szabad mozgásra, a munkavállalásra vagy a szabadfoglalkozású vállalkozásra.
Mindaddig, amíg Ön az adott országban ingatlantulajdonnal rendelkezik, joga van a szabad mozgáshoz: Ha Ön egy másik uniós országban ingatlantulajdonnal rendelkezik, joga van szabadon mozogni és tartózkodni az adott országban. Ott élhet és használhatja ingatlanát anélkül, hogy tartózkodási engedélyt kellene kérnie.
2. Hosszú távú tartózkodás (90 napnál hosszabb ideig): Ha 90 napnál hosszabb ideig kíván egy másik uniós országban tartózkodni, és ott nem rendelkezik ingatlannal, bizonyos formalitásoknak meg kell felelnie. A legtöbb uniós ország megköveteli, hogy regisztráltassa magát a helyi idegenrendészeti hivatalnál, és hosszú távú tartózkodási engedélyt kérjen. Ez az engedély lehetővé teheti, hogy bizonyos ideig az adott országban dolgozzon, tanuljon vagy éljen. Ezt az engedélyt általában 5 évre adják ki.
3. Ingatlantulajdonosként állandó tartózkodásért is folyamodhat: Bizonyos esetekben egy ingatlan birtoklása egy lépéssel közelebb kerülhet ahhoz, hogy állandó tartózkodási engedélyt kapjon az adott országban. Miután egy bizonyos ideig ott tartózkodik, ami általában néhány hónaptól néhány évig terjed, jogosult lehet az állandó tartózkodási státuszra. Ez a státusz lehetővé teszi, hogy határozatlan ideig és a helyi lakosokkal azonos jogokkal maradjon az országban.
Az állandó tartózkodás feltételei uniós országonként eltérőek lehetnek, de általában megkövetelik, hogy Ön hosszú távú és folyamatos tartózkodási engedéllyel rendelkezzen, bérbeadó vagy bérleti szerződéssel rendelkező bérlő legyen, fizessen egészségbiztosítást, és rendelkezzen bizonyos összeggel a számláján. Rendelkeznie kell például érvényes úti okmányokkal, egészségbiztosítással és a tartózkodás alatti kiadások fedezésére szolgáló pénzeszközökkel.
Mindent egybevetve, uniós állampolgárként, aki egy másik uniós országban rendelkezik ingatlannal, bizonyos előnyökkel és jogokkal rendelkezik az adott országban való tartózkodásával kapcsolatban.
Igatlantulajdonosként köteles helyi adókat fizetni és betartani az adott ország törvényeit: A letelepedési törvényeken kívül lehetnek olyan adók és egyéb törvények is, amelyek befolyásolják az ingatlantulajdonlást. Például az éves ingatlanadó vagy a helyi adók megfizetésének kötelezettsége.
Fontos megjegyezni, hogy még ha joga van is szabadon mozogni és tartózkodni egy másik uniós országban, akkor is be kell tartania az adott európai tagállam által meghatározott helyi törvényeket és rendeleteket.
